Vannak dolgok, amikről az ember beszélne, amit elmondana másoknak, ám nem teheti. Néha azért, mert nincs lehetősége, néha mert tudja: nem értenék meg; máskor csak azért, mert tudja, hogy a másik másként gondolja, és ezt tisztelni akarja. Nem akar téríteni. Ezért szórok szavakat a szélbe, vagy inkább a semmibe, gondolatokat, amit mindenkinek szánok és senkinek, töprengéseket, amikből nem születik novella - vagy néha talán igen. Nem látok előre, nem tudom, olvassa-e valaha valaki ezeket a sorokat; nem is érdekel. Akit illet, az úgyis megtalálja. Akinek adhat valamit, arra úgyis rábukkan. Ebben hiszek. Ha valakinek segíthet az én töprengésem, az idetalál. És ha ez megtörténne, és én elindítanék egy gondolatot... Kívánhat ember ennél többet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése